Ez pontosan úgy született, mint a fény. Egyetlen részecske örök mozgásából kiforrott energia. A Tied.
2008. október 23.
S szép, mint mindig...
A helyzet az,hogy ategnap reggel Mazsolátbeleptéka falevelek. Szegénykétalig tudtamkiásni a sárgakupacalól. Azt hiszem, akkorjöttemrá,hogylassan márnemcsak, hogy itt van az ősz,hanemmindjártúgy elsétálazablakalatt, hogycsupa jégezüstöthagy magaután. Aztánfogtam akicsikémet, ésegészhétenmeghittenmagammalcipeltemmindenfelé,hogylencsevégrekapjamaruháibólkivetkőző,elalvótermészetet...Naés a színek!
Nos, én vagyok az. Ja, ezt biztosan észrevetted. Gondolkodtam azon, hogyan jönnek létre a dolgok. Hogy hol kezdődnek el, és hol érnek véget. Aztán rém érdekes volt a felismerés. Semmi sem kezdődik el. És semminek nicsen vége. Ez az! Valami akkor kezdődik el, amikor felismerjük. Észrevesszük. És akkor lesz vége, amikor lecsukjuk a szemünk. Elfelejtjük.
1 megjegyzés:
pofám leszakad!
hűha
Megjegyzés küldése