Álruhás angyalok

Ha talákozol angyalokkal-sokan élnek közöttünk emberként-, onnan lehet felismerni őket, hogy fokozott felelősségtudattal élnek. Bármilyen hivatásuk lehet. Lehet anya, apa, asztalos, szobafestő, költő, muzsikus, vízvezeték-szerelő, mérnök, orvos, bőrdíszműves, vállalkozó, hajléktalan, sőt, elvileg még politikus is (nincs átkozott szakma, csak méltatlan hozzáállás!)-szóval egy angyal onnan ismerhető meg, hogy felelősséget érez minden tettéért. Manapság elterjedt a hír, hogy nagyon sok angyal vállal embersorsot. Látják, hogy a földi élet sodródik a végzete felé, s mivel félő, hogy civilizációjának halálával az ember az egész természetet magával rántja, az angyalok már nem tudnak felülről segíteni. Megszületnek. Magukra veszik az emberi életet, és megpróbálják ezt a tébolyult emberfajt személyes jelenlétükkel megjavítani. Sok kisgyereknél fedezhetők fel angyali intelligenciák. Ilysemi régebben is előfordult, de soha ilyen tömegesen. Az angyalok egyrészt láthatatlanok, mésrészt közöttünk élnek, álruhában. Ezzel egy idő óta komolyan számolni kell. Nem tudod, ki a gyereked, a barátod, vagy az idegen, aki leül melléd a villamoson. Lehet, hogy angyal. Érzékenyebb, finomabb. S bármilyen sötét és mélyre süllyedt gengsztervilágban élünk, ő úgy érzi, hogy mégsem tehet meg mindent. Neki nem szabad. Mindenki lop, neki nem lehet. Mindenki megbízhatatlan, link, ő nem lehet az. Mindenki gátlástalanul hazudik, ő elpirul. Nem engedi hazudni a „származása”. Egyszerű, romlatlan lelkű emberek ezek, jók, tiszták és becsületesek. Rengetegen vannak. Ezekre mondjuk, hogy „rendes emberek”. Nem idevalók. Emlékeznek még egy erkölcsre, amit ma már régóta nem tanítanak. Hozzák magukkal. Bár nem tanulták, nem is tapasztalhatták sehol-a vérükbe van írva.Tudják, hogy másokhoz jónak kell lenni, s bár roppant hátrányos manapság, tisztességesnek kell maradni. Hogy angyallal beszélsz, azt onnan tudod megállapítani, hogy felelősséget érez érted. Nem prófétálni kezd, hanem vállal téged-mert el kell számolnia veled. Fontos vagy neki. Akkor is, ha egyszer lát életében. S azt szeretné, ha ő is fontos lenne neked-akárcsak egy futó pillanatig. Az már rajtad múlik, hogy egy angyal segítségét elfogadod-e vagy sem. Általában az történik, hogy rendelkezzék bármiféle hatalmas erővel, bölcsességgel és varázshalalommal, segítő szándékát az ember önteltsége messzire tudja taszítani magától. A vaknak visszaadni a látását, a leprást meggyógyítani, a halottat föltámasztani és a tengert lecsendesíteni-ezt még tudja egy angyal. Nem nagy kunszt. De egy egocentrikus embert meggyőzni: lehetetlen. Minden jó szándék lepattan róla. Az ego-nak, amíg össze nem törik, mérhetetlen hatalma van! Az ego félelmetes erejét tévesen „szabad akaratnak” nevezik. Szabadságról itt természetesen szó sincs. Ha csak a megszólíthatatlan őrültet és a semmibe zuhanó meteort nem tekintjük szabadnak. Nem. Az ego esztelen pörgése, bár az egységtől messzire hajítja az embert, korántsem szabad, mert szüntelenül beleütközik a visszahatások tragikus sorozatába. Vagyis a kemény törvénybe. Az angyal az egocentrikus embert a sorsára hagyja. Nem tud mást tenni. A felelőssége odáig terjed, hogy megtett-e érte mindent. Egy angyal, ha törtlénetesen az anyád lesz, élete végéig felelősséget vállal érted. Így érzi, így gondolja. És így is teszi. Ha elbuksz, mérhetetlenül fáj a szíve érted, de ha nemcsak az anyád, de bölcs angyalod is, tudja, hogy ez már sajnos a te számvetésed a saját lelkeddel-ő többet nem tehetett érted. Egy angyal, ha elvesz feleségül, nem fog elhagyni. Lehetsz beteg, szegény, bolond, meg is csalhatod szegényt: nem hagy el. Te elhagyhatod, ő nem. Miért? Mert felelősséget vállalt érted. Ha valaki hűséget esküszik neked,és mégis elhagy, az lehet jó ember, boldogtalan ember, meg is lehet érteni, föl is lehet menteni, el lehet magyarázni, hogy miért tette-de hogy nem angyal, az biztos. Csak ember. Esendő ember, mint te vagy én. Ahonnan egy álruhás angyalt tévedhetetlenül föl tudsz ismerni, az nem a jósága, nem a bölcsessége. Nem is a csodatévő hatalma. Az igazi angyalt a kedélyéről lehet megismerni. Lényéből szüntelenül árad valami megmagyarázhatatlan derű. Az életet sokan iskolához hasonlítják, ahol tanulni kell, üzemhez, ahol dolgzni kell, néha börtönhöz, ahol az ember bűnhődik. Az angyal mindezeken túl van. Túl van ahittanórákon, a filozófiákon, most már látja, hogy az Élet nem egyéb, mint játék. Úgy él, ahogy a madár fürdik a tócsában, vagy a hal fickándozik, önfeledten kiugrik a vízből, nem azért, mert éhes, hanem „csak úgy”. Mint amikor az ember táncra perdül, nem azért, mert valaki fölkéri, hanem mert nem bír magával. Kedve van hozzá. Jókedve. Ezért a kedv szóért hívjuk a mi csodálatos anyanyelvünkön „kedvesem”-nek azt, akit nagyon szeretünk. És ha valakinek a kedvében jársz, azt jelenti, hogy nagy örömöt okozol neki. Kedvesség nélkül nem tudok elképzelni szeretetet. A Mennyország „zenés-táncos” hely. Ahogy az egész kozmosz is az. Mindig és mindenhol zene szól. Tudod, miért fütyülünk, dalolunk? Megérint bennünket az öröklét mámora. Az, hogy fenemód jó lenni. Az istenélmény nem egyéb, mint a szüntelen „jó lenni!” állapota. Ez a mennyei állapot. Ehhez nem is kell a „mennyben” élni, mert ez nem hely kérdése, hanem tudatállapoté. Isten országa közöttünk van. Aki így él, gondolkozik, aki a lélekkel játszva örvendezik, az minden világban szabad lény. De aki nem így él s nem így gondolkozik, annak börtön minden világ. Játéknak én azt a tevékenységet tartom, ami gyönyörüséggel jár. A szeretkezést, a gyermekkel való foglalkozást, az alkotást, a házépítést, a kertgondozást, az embernevelést, a gyógyítást, az összefüggések megértését, az imádkozást, a meditációt, a sportot, ha olyat tanulsz, ami érdekel, a főzést, a vendéglátást, a barátkozást, a jó beszélgetést, a fürdést, a feltalálást, a szüretet és a borivást, a szentmisét, a mesélést, a nehézségek legyőzését, a bajok derűs elviselését, és a szép halált is. Ez mind játék. És békésen aludni, és szépet álmodni nem az? És jól ébredni nem az? Vagyis játék. Most már látod, hogy szótáramban a két legangyalibb tulajdonság, a felelősség és a játék összefügg. Emberszótárban ez két ellentétes fogalom. Az angyalszótárban nem. Ha a felelősség-akármilyen súlyos én nehéz-nem jár gyönyörűséggel, az nem angyali dolog. Valójában az öröm nélküli tevékenység nem is „felelősség”, hanem terhes „kötelesség”. A felelősség boldog szolgálat, a kötelelességben ellenben le vagyunk kötözve. Az angyalok szüntelen örömben élnek. Nem is lehet másképp, hiszen minél közelebb él valaki Istenhez, annál örömtelibb állapotban van. (M. P. nyomán)