Tágul a világ

Megvolt a hatodik lelkészségi kirándulás. Éppen összeszámoltam, azért ez szép kis szám! És rengeteg élmény. Az idei, tehát immár hagyományosnak számító kiránduláson tizennyolcan voltunk, négy kisautóval. A célirány ezúttal Szatmár és szűkebb-tágabb környéke: Bogdánd, Hadad, Nagykároly, Kaplony, Erdőd, Terebes, Nagybánya, Koltó. Sok-sok látnivaló mindenhol, kedves emberek, előre nem látható események, mint például az a majd' jéghideg zuhatag, ami Nagykárolyban fogadott, és kényszerített arra, hogy többórás utazás után még fél órára gúzsba tegyük a lábainkat. (Itt megjegyezném annak a kedves kötekedő kétkedőnek, aki azt állította, hogy egy "skoda octavia"-nak a hátsó utastere irdatlan nagy méretekkel büszkélkedik, hogy ez korántsincs így, főleg, ha a többórás kocsikázást csecsemőpózban kell végigcsavarodni. Kapóra jött a mélynővésűségem, hála a fentieknek. )Na, de mindennek ellenére ez is egy felejthetetlen kis csapatmunka volt, tele kalanddal, és azt hiszem, az is mindannyiunk számára emlékezetes marad, amikor Tibi a letekert ablaknál az utcán dolgozgató munkásoktól megérdeklődve az útirányt, a következőképpen búcsúzott:"drum bun".