Ha 
eldobod a szerelmed, nem lesz semmid. Nem lesz álmod, történeted, semmid... Ritkán írok 
filmekről kommentet. De ez, ez valami különleges volt most számomra. Az is ritka, hogy rögtön a film után ne bírjak magammal. De ennek nem tudtam ellenállni, még én sem. Azt hiszem, elsősorban esztétikailag varázsolt el, ott fogott meg, ahol nagyon is érzékeny vagyok: a szépségnél. Gyönyörűszép, elképesztően kontrasztos, hihetetlenül tiszta, panorámikus, valóságos, élénk, és még sorolhatnám. S különös, mégsem giccses, mű, vagy túldíszített. És a kedvencem, az az arany fény, a lemenő Nap sugarainak bronzpalettája, a fény, amelynek ölelésében minden ember arca kisimul, számtalanszor megjelenik. A történet maga a változatosság, drámai és megnyerő, címszavakban: halál, harc, szerelem. A kissé makacs asszony, aki farmer lesz a sors különös fordulatából, és kezébe veszi az életét, a férfi, aki úgy szeret, mint egy csendes, mély öblű folyó: halkan, de erősen és teljesen, a szabadság, aki egy félvér benszülött kisfiú képében tűnik fel, mind egy egységes formában ölt testet. Ausztrália. A kontinens, ahol értelme van a túlélésért folytatott küzdelem minden apró cselekedetének, a gyűlölködés közepén az összetartásnak, a kihívásnak a szerelemben, a miszikának és annak az ősi tudásnak, ami képes a szakadékba rohanó marhacsordát megállítani, ahol értelme van az elválásnak, csak azért, hogy egy dallal énekeljük vissza magunkhoz azokat, akiket szeretünk. Van valami ebben a filmben. Nekem tetszett.
eldobod a szerelmed, nem lesz semmid. Nem lesz álmod, történeted, semmid... Ritkán írok 
filmekről kommentet. De ez, ez valami különleges volt most számomra. Az is ritka, hogy rögtön a film után ne bírjak magammal. De ennek nem tudtam ellenállni, még én sem. Azt hiszem, elsősorban esztétikailag varázsolt el, ott fogott meg, ahol nagyon is érzékeny vagyok: a szépségnél. Gyönyörűszép, elképesztően kontrasztos, hihetetlenül tiszta, panorámikus, valóságos, élénk, és még sorolhatnám. S különös, mégsem giccses, mű, vagy túldíszített. És a kedvencem, az az arany fény, a lemenő Nap sugarainak bronzpalettája, a fény, amelynek ölelésében minden ember arca kisimul, számtalanszor megjelenik. A történet maga a változatosság, drámai és megnyerő, címszavakban: halál, harc, szerelem. A kissé makacs asszony, aki farmer lesz a sors különös fordulatából, és kezébe veszi az életét, a férfi, aki úgy szeret, mint egy csendes, mély öblű folyó: halkan, de erősen és teljesen, a szabadság, aki egy félvér benszülött kisfiú képében tűnik fel, mind egy egységes formában ölt testet. Ausztrália. A kontinens, ahol értelme van a túlélésért folytatott küzdelem minden apró cselekedetének, a gyűlölködés közepén az összetartásnak, a kihívásnak a szerelemben, a miszikának és annak az ősi tudásnak, ami képes a szakadékba rohanó marhacsordát megállítani, ahol értelme van az elválásnak, csak azért, hogy egy dallal énekeljük vissza magunkhoz azokat, akiket szeretünk. Van valami ebben a filmben. Nekem tetszett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése