2009. február 16.

Elmenni messze

Hát elmentünk. Fene se gondolta, hogy egy gyanútlan péntektizenhárom ilyen galibát fog okozni. Így, utólag visszagondolva persze most már rémlik, hogy egy fekete kutya átblattyogott az úton, balról jobbra (vagy jobbról balra?). Úgy látszik, manapság még a kutyákban sem lehet megbízni. Minden azzal kezdődött, hogy hat óra körül kicsit furcsán kevés fény esett a havas úttestre. Fellöktem a hosszúfényt, s lássatok csudát, hát csak úgy úszott a fényárban a hópihék tengere! Kiment a rövidfény, állapítottuk meg. Nosza, próbálkozás. Kicsit fura volt, hogy egyszerre mindkettő, kivettük hát az összes bíztosítékot. Mindegyik ép volt. Nem maradt más, csak az égők. Még mindig furán egyszerre. Míg kioperáltuk az egyiket, a kezem szétfagyott, Marci világított, majd váltottunk. Csak egy tartalékom volt, szükségünk volt még egyre. Milyen furcsa, hogy egyszerre mindkettő! A következő kútnál megvettük, majd azt is beoperáltuk. Nem hittük el, hogy véletlen: egyszerre mindkettő. De végül minden rendben lett, gyönyörű, új, olajozott fényben továbbhaladtunk. Nem egészen sokáig, mert akkor eddigi életem legőrültebb előzését hajottam végre. Azzal nem is volt baj, csak épp finomjeges volt az úttest. Volán el, hátsó kerék kicsúsz, tekerés, volán el, hátsó kerék ki másik oldalra. Akkor már hagytam, hadd menjen, s Mazsola szépen kipördült, majd befordult az ellenkező sávba, éppen úgy, mintha vissza akarna indulni. Vettük a levegőt, meg a pillanatot szaporán, már jöttek is szembe, szidtak, mint a bokrot, s be kell vallanom, igazuk volt, még akkor is, ha nem láttam őket időben. Midnenesetre, azokban a percekben hálát adtam, hogy így esett, és ismételten bocsánatot kérek azoktól, akik velem voltak, és akikért vállaltam a felelősséget. Na, de minden jó, ha a vége jó, mondaná egy kedves ismerősöm, lassan, de biztosan csak megérkeztünk, és az érzés mindenért kárpótolt. Minden volt ebben a két napban: jó barátok, hóesés, sült pityóka túróval és vajjal, kártya gyertyafényben, szalmával töltött nájlonzsák, nevetés, ölelés. S amit a szavak nem tudnak elmondani, tegyék meg a képek.

Nincsenek megjegyzések: