Az élet különös. Nagyon az.
Akkor, amikor már szinte egészen megfeledkeztem róla, a kezembe tette. Nem sejtett találkozások formájában, véletlenszerű kézfogásban, de talán leginkább abban a fantasztikus és megismételhetetlen összecsengésben, amit eddig évek és sorsok válaszottak el egymástól. Nem akartam, egyáltalán. Fogalmam sem volt róla, mi történik. Tiltakozhattam volna ellene, de nem lehetett. Olyan ismerős és megis nagyon idegen, különös és titokzatos robbanásszerűséggel bukkant fel egy napon. Isten tudja, honnan. De jött, erővel és hatalommal. Különös ember volt, más világban járt, sajátos gondolatmente mindentől független. Provokatív és energikus modorával lenyűgözött. Nem reformista volt, hanem forradalmár. Igazi változást hozott. Mintha mindent megfogalmazott volna egyetlen tekintetben, ami eddig voltam, ami még lehetek. Nem hagyta elaludni az értelmet bennem. És életre keltette az érzelmeket.
