Amikor a többé-kevésbé gyors
számításon már túl vagyunk, - természetesen abban az esetben, ha nem rögtön a
könyv hátlapján olvastuk el a megfejtést, - akkor következik a valós értékelése
annak, hogy mit is jelent húszezer éjszaka érzelmekben és élettörténetekben
kifejezve. D. Tóth Kriszta újonnan megjelent könyve igazi életbevágó kérdéskört
jár körbe. Bár maguk a kérdések kevésbé megfogalmazhatóak és feltehetően meg
kell érni egy bizonyos életkort ahhoz, hogy valamelyest aktuálisak és
értelmezhetőek legyenek, a történet mégis folyékony, eseménydús, fordulatos, kiváncsivá
téve azt az olvasót is, aki nem feltétlen azonosul a szereplőkkel. A szerző érdekesen építi fel a szereplők
személyiségét, több helyen találunk töréseket a képek síkján, ahol segítségképpen
vissza-visszanyúl a múltba, hogy a jelen alakulását alátámassza és
megmagyarázza. Teszi mindezt anélkül, hogy ezzel unalmassá vagy túlságosan
elbeszélő jellegűvé válna, hiszen érzékelésünket leköti annak a fiatal nőnek az
élete, aki a mindennapi rutin és a kiüresedés elleni harcban végső soron az
elevenséget választja, talán egy kevésbé várt módon.Helga, a negyven éves életmód tanácsadó
élete bármely külső szemlélő számára tökéletesnek tűnik: gondoskodó, hűséges
férj, csodálatos gyermekek, biztonságos otthon, testhez álló munka, ígéretes
karrier. És mégis, mintha ez a varázsvilág, ez a remekbe szabott, kiszámítható,
eltervezhető élet valahol hiányos lenne. Elméjében egyre gyakrabban jelennek
meg képek a múltból, ahol a szenvedély, a dinamikusság és vakmerőség
mindennapos szereplők voltak. Képek abból az időből, amikor még férje
jelentette számára a romantikát, az erőt, a szexuális beteljesedést. A jelenben
ennek már csak halvány nyomai vannak, így a békés családi élet számára paradox módon
a hiány kifejeződésének színtere lesz, és a döntés elkerülhetetlen.A mű a sors-hívők számára igazi
aha-élményt jelenthet. Ahogyan az igény és a vágy megjelenik arra, hogy újra
azt érezzük, kívánatosak, érdekesek és újszerűek vagyunk valaki számára, aki
felébreszti bennünk a rég elfeledett szenvedélyt, úgy jelenik meg ezzel egy
időben a lehetőség is a változásra, mondhatni sorsszerűen. Egy idegen férfi
személye, aki mindenben más, mint az, akivel évek óta együtt élünk, aki azonban
éppen arra az önmagunkra ébreszt rá, akik akkor voltunk, amikor a férjünk
belénk szeretett. Jogosan tevődik fel a kérdés, hogy melyik önmagunkat
válasszuk, és mi a garancia arra, hogy ez az új szenvedély később nem válik-e
ugyanolyan megszokássá, mint a jelen kapcsolatunk, amelyben végső soron
elégedettek vagyunk? Emellett értékes társadalmi ábrázolás is
egyben, mely bemutatja egy nagyvárosi nő dilemmáját a múltból megöröklött
értékrend és a személyes boldogság kiteljesedése között. Úgy tűnik, a kettő nem
hozható fedésbe egymással, hiszen a modern világban minden megengedhető,
elfogadható és semmi sem számít, csak hogy mi magunk célba érjünk, bármi áron.
Ezzel szemben a hűség, a család, az együtt töltött évtizedek értéke, szépsége
és akár boldogsága csupán divatjamúlt utópiának tűnik, amelyben sokszor csak
önmagunk megtagadása által tartható meg az egység.Valójában a központi kérdés a
személyes szabadság kérdése, amikor dönteni lehet a két világ között: vagy az
ismeretlen, bizsergető, ugyanakkor bizonytalan életet választani, vagy a már
megszokott, unalmas, de biztos talajon nyugvó kapcsolatot, ami látszólag
nélkülözi a szenvedélyt. A kérdés az, hogy mi alapján döntünk?D. Tóth Kriszta zseniális
egyszerűséggel és teljesen valóságos, életszerű módon oldja fel ezt a dilemmát
és vezet rá arra, hogy nem feltétlen szükségszerű ennyire fehéren és feketén
látni a világot. Annál is inkább, mert a szenvedély ott nyugszik az eltelt évek
alatt, és csak arra vár, hogy valaki kicsomagolja onnan. Ehhez persze be kell
járni az önismeretnek egy újabb, mélyebb szintjét, és olykor visszatérni a kiindulási
ponthoz, hogy tovább tudjuk lépni. A mű különleges izgalmát az adja, hogy az
olvasó számára az utolsó pillanatig nem világos, hogyan dönt a főhős, és ő maga
sem tudja eldönteni, hogy melyik irányba drukkoljon Helgának. A belső történések
azonban rávezetik őt arra, hogy valóban lehetséges az, hogy újra szeressük, ami
már a miénk, csak nem szabad hagynunk, hogy ez magától értetődővé váljon.
