Áldását adta a Simpson családra a Vatikán: a pápai állam hivatalos lapja a hét végén nyilvánította katolikusnak a bizarr televíziós sorozat családjának fejét, Homert és annak fiát, Bartot.
Vajon e nemes cselekedetet mi okból követte el a Katolikus Egyház? Netán Homer Simpson esdeklő kérése következtében volt ilyen nagyvonalú, vagy csupán abbéli ijedelmében, hogy ha már valós, élő, érezni és gondolkodni tudó egyedeket nem sikerül magába bolondítania (sajnos, mégis elég sokat sikerült), legalább ceruzával rajzolt, sárgafejű, gülüszemű példányokat a sorai között tudhasson?
Mi több, az Osservatore Romano vasárnapi cikke azt is leszögezte, hogy a szülők bátran leültethetik a sorozat elé a gyermekeiket.
Naná, hogy igen! Kettős fegyvernek kitéve. Egyrészt: sosem lehet elég korán elkezdeni a dogmatikai képletek emberpalántákba való ültetését, hhghgghjidvsewdrtyujhbvcghj célzattal (és mint tudjuk, a cél szentesíti az eszközt). Másrészt meg, a szülők, ahelyett, hogy maguk foglalkoznának a gyermekeik nevelésével, egy olyan kitalált figurára bízzák, aki a sajátjait egyetlen rész leforgása alatt legalább ötször feltrancsírozza, ledarálja, elgázolja...stb., nem is beszélve arról, amikor kiesnek a hintából, leesnek az ötödikről.... Lefogadom, hogy a vatikáni főmuftik nem néztek végig egyetlen "The Simpsons" epizódot sem, különben rájönnének, hogy nem gyermekek elé való a téma. Legalábbis nem olyan gyermekek elé, amilyeneket a vatikáni szent szellem nevelni kíván.
"Kevesen tudják, és ő mindent elkövet, hogy titokban tartsa. De igaz: Homer J. Simpson katolikus" - fogalmazott a lap, amely egy jezsuita pap e témában készült tanulmányára alapozta állítását.
Most akár azt is mondhatnám, hogy "jellemző". Csodálatos, hogy Homer, akinek freudi analízise során napvilágot látott lelkivilágát töviről hegyire kielemezték, szükségszerűen tagadja vallását (?). Ami még ennél is csodálatosabb, hogy a KáTé (katolikus titkosszolgálat, vagy mi a penész) hosszas és áldozatot nem ismerő munkája során kiderítette e nagyszerű tényt hősünk felekezeti hovatartozásáról. Minden elismerésem, komolyan.
A tanulmány a sorozat egy 2005-ös epizódját dolgozta fel, amely "Az Apa, a Fiú és a Szent Vendégsztár" címen futott a televízióban. A szerző szerint "a Simpson család azon kevés, gyerekek számára készült tévéműsor közé tartozik, amelyben a keresztény hit, a vallás és az istennel kapcsolatos kérdések visszatérő témák".
Igen valószínű, hogy a Szent Vendégsztár ejtette gondolkodóba az egybegyült klérust, számomra mindmáig kérdéses, hogy hogyan hozták kapcsolatba az eredeti szöveges Szentlélek-variációval? Azért az is lehangoló, hogy élő hit helyett rajzfilmsorozatokban vitatjuk meg a vallással kapcsolatos kérdéseinket.
Simpsonék evés előtt imádkoznak, és "a maguk módján hisznek a túlvilágban" - idézte a jezsuita tanulmányt a katolikus újság.
Mint ahogy a "katolikusok" nagy része is teszi. És akkor mi van? Talán ebben merül ki a...jaj, várjunk csak, hiszen valóban, szó sem volt egyébről, csak katolicizmusról, vallási hovatartozás kérdéséről. Nem is tudom, miért háborgok ezen, hiszen az egyház(ak) lassacskán tevékenységük fölét ebben fogják leszűrni: hányan vagyunk, akik ugyanahhoz a szörnyűséghez tartozunk-hogy a megboldogult Tony de Mello szavaival éljek? Most akkor betoboroztuk Simpsonékat, vagy mi van?
A kilencven országban sugárzott amerikai tévészériát tavaly decemberi elemzése után már másodszor illette elismerő szavakkal a Vatikán.
Al Jean, a sorozat executive producere mindenesetre hétfőn megdöbbenésének adott hangot a cikk nyomán. Mint az Entertainment Weeklynek nyilatkozta, "Teljesen világosan bemutattuk, hogy Homer nem katolikus. Képtelenségnek vélem, hogy péntekenként ellegyen anélkül, hogy húst enne, akárcsak egy órára is". Jean arra is emlékeztetett, hogy Homerék a springfieldi presbiluteránus egyházközösség tagjai. (Forrás: www.transindex.ro)
Na igen, erről a szörnyűségről beszéltem.
Zárszónak: nagyon vicces a sorozat, komolyan. Értelmesebb és nagyobb gyerekek akár élvezhetik, nézhetik is, semmi bajom ezzel. Csak az szomorít el, hogy a Vatikán és képviselői ide jutottak, hogy rajzfilmsztárokból képzelt riportban alkotnak vallási képviselőket. Ami két szempontból is rossz: skatulyáz és kisajátít (na most mondja meg valaki, hogy nézzék ezek után az evangélikus, presbiteriánus, zsidó gyerekek a sorozatot?), ugyanakkor meg a világ és az élő emberek problémái, lelkivilága messzemenően meghaladja egy televízió képernyőjét. Nagyon kár, hogy jezsuita papoknak ennyire nem jelent ez semmit. Már azon sem lepődnék meg, ha rövidesen boldoggá, azután pedig szentté avatnánk Homer J. Simpsont, példás és istenszerető életvitelének jutalmául. Legalább lenne egy újabb szentté avatási per, ami felemészti az emberek pénzét, miközben milliók halnak éhen. De sebaj, őket majd a Szent Vendégsztár gondviselésére bízzuk.
